Hogyan írj promptot a Magejutsu modellhez

A Magejutsu-kérésben a klipped az alapanyag, a fotóid pedig a referenciák, 1-től számozva a hozzáadásuk sorrendjében. A modell az „1. képet” a helye alapján oldja fel, tehát azt a hozzárendelést követi, amit leírsz.

Ha a klipben több ember vagy tárgy van, a hozzárendelés a lényeg. Mindegyik alanyt valami látható, félreérthetetlen jellemzővel írd le – bal és jobb oldal, előtér és háttér, vagy egy ruhadarab –, és mindegyiknek szánj külön mondatot.

A mentett Characters és a mentett referenciák ugyanúgy csatolhatók, mint bármely más fotó, és a kérésedben @handle-lel is megemlíthetők, így egy gyakran használt karakter mindössze egyetlen szóra van.

Mivel a Magejutsu felvételt szerkeszt, nem generál, a leggyakoribb csalódás nem a rossz arc – hanem hogy a modell újrarenderel valamit, amit meg akartál tartani. A megoldás: minden alkalommal kimondani, mi védett.

Nevezd meg, mi fontos neked: a kameramozgást, a vágásokat, az időzítést, a fényt, a hátteret, a kézben tartott kelléket. Ami szóba kerül, az jellemzően megmarad; amit nem mondasz ki, azt a modell szabadon újraértelmezheti.

Az eredmény automatikusan megtartja az eredeti hosszát és formáját, így sosem kell hosszt vagy képarányt kérned.

A tiszta, jól megvilágított, stabil klip adja a legjobb eredményt. Az erős zaj, a mozgásból eredő elmosódás vagy az állandó kameraremegés kevesebb támpontot ad a modellnek, a kicsi, távoli arcok pedig a legnehezebb esetet jelentik.

A kamerába néző beszélő fej a legkönnyebb forrás, és hasonlóság szempontjából a legmegbízhatóbb, mert az arc nagy, a mozgás pedig egyszerű. A zsúfolt vagy gyors akció a legnehezebb, mert több mindent kell követni.

A klip a hang tekintetében is alapanyag, nem csak a képnél: a megadott hang változatlanul visszakerül az eredménybe.

A többszereplős szerkesztéseknél romlik el a leggyakrabban egy egyszerű kérés: az alanyok felcserélődnek, vagy egy referencia átcsúszik egy mellékszereplőre. Két szokás a legtöbbet megoldja.

Először rendeld hozzá az egyes referenciákat egy megnevezett személyhez, ahogy fent. Másodszor adj hozzá egy sort, amely minden hozzárendelést egy személyre korlátoz – „minden referencia csak egy személyt cserél le; senkit ne ismételj”. Ez az egy mondat akadályozza meg, hogy egy arc megkettőződjön a tömegben.

A háttérben lévő embereket is érdemes néven nevezve védeni. Ha valaki a távolban nem változhat, mondd ki.

Ugyanez a mechanizmus működik nem emberekre is: egy termék az asztalon, egy ruha az előadón, egy helyszín mögöttük. Adj egy tiszta fotót a dologról, és mondd meg, hová tartozik.

Két részlet választja el a meggyőző cserét a ráragasztottól: a méret és a fény. Írd le, hogy a csere illeszkedjen a lecserélt dolog méretéhez és a helyiség megvilágításához.

Helyszínnél az a hasznos utasítás, hogy a kamera ugyanazt csinálja, mint eddig – képről képre, mozdulatról mozdulatra –, csak a környezet változik.

Egyetlen kérés több változtatást is tartalmazhat, de ezek egymással versengenek. Ha az eredményben az egyik dolog jó, a másik viszont rossz, általában hatékonyabb szétbontani a kérést, mint hosszabbat írni.

Előbb végezd el a Recastot az eredeti felvételen, aztán futtasd újra az eredményt a környezetre vagy a ruhára. Így minden menetnek egyetlen feladata van, és látod, melyik nem sikerül.

Ez a hosszon is segít: egy hosszú klip rövid szakaszát könnyebb jól megcsinálni, mint az egészet egyszerre, a darabokat pedig utólag össze lehet fűzni.