Hogyan írj promptot a Eleven Music modellhez

Az Eleven Music a promptot ebben a sorrendben érti meg a legjobban: először a műfaj, a tempó és a hangnem; utána a hangszerek, a produkció és a hangulat; majd az idő szerinti felépítés; végül az ének. Minden egyetlen promptba kerül.

A rövid, hangulatos promptok szabadabb és meglepőbb eredményt adnak; a részletesek kontrollt. Azt köss meg, ami fontos neked, a többit hagyd szabadon. A cél is működik promptként: „egy szám egy cipőreklámhoz” vagy „békés meditációs zene narrációval” – a modell választ hozzá illő hangulatot és szerkezetet.

Az Eleven Music elutasítja azt a promptot, amely előadót, zenekart vagy dalt nevez meg, vagy létező dal szövegét idézi, és a „valaki stílusában” is megnevezésnek számít. Az elutasított generálást blokkoljuk, és visszatérítjük.

Úgyhogy szedd szét a fejedben élő hangzást, és írd le darabonként: a műfajt és a korszakot, a hangszereket és a hangszínüket, a tempót, a hang típusát és az éneklés módját, valamint azt, hogyan készült a felvétel. Egy jó lemezleírás, amilyet egy zenekritikus írna, pont az a prompt, amire szükséged van, és gyakran jobban meghatározza a hangzást, mint egy név.

A tempót BPM-ben add meg, és ha számít, a hangnemet is: „128 BPM, f-moll”. A modell mindkettőt elég pontosan tartja ahhoz, hogy az eredményt más zenékkel rétegezhesd.

Egy megnevezett korszak a teljes produkció karakterét megszabja: „1950-es évekbeli rock and roll slapback visszhanggal”, „90-es évek jungle-je”. Egy korszak akár egyetlen számon belül is változhat, és az átmenetek koherensek maradnak.

A produkciós szavak legalább annyit változtatnak egy dal hangzásán, mint a hangszerek. Ha nincs rá szavad, írd le a helyiséget: „úgy szól, mintha egy lépcsőházban vették volna fel”.

A hangulatszavak kétféleképpen működnek: elvont („kísérteties”, „baljós”) és pontos zenei nyelven („disszonáns hegedűvisítás lüktető szubbasszus fölött”).

Alapértelmezés szerint a prompt éneket kap, a modell által a hosszhoz igazítva írt szöveggel. Írd le a hangot és az előadásmódot: suttogó, teli torkos, leheletes, nyers, élő, beszélgetős, kifejezéstelen, agresszív, glitchelő vagy rétegzett harmóniákkal. Több énekesnél írd: „két énekes harmonizál C-dúrban”. Add meg a nyelvet: „japánul énekelve”.

Saját dalszöveghez írd a leírás után, soronként egy énekelt sorral, egyszerű szakaszcímkékkel, például [Verse] és [Chorus]. Eredetinek kell lennie. Igazítsd az Időtartamhoz: egy 30 másodperces klipbe egy versszak vagy egy refrén fér, nem egy egész dal.

A loop-prompt a kizárásról szól: add meg az ütemeket, a BPM-et és a hangnemet, majd mondd meg, mi tilos, például „négy ütem, nincs dallam – csak dob”.

Egyetlen szólamhoz írd a „szóló” szót a hangszer elé („szólózongora c-moll hangnemben, 72 BPM, halk és intim”), az „a cappella” kifejezést pedig az emberi hang elé („a cappella férfikórus, 90 BPM, D-dúr”), megadva a hangnemet, a tempót és a hangszínt.

Nem zenei hangok is működnek. Végy egy valódi hangot, adj neki egy tulajdonságot, ami nem jellemző rá, és írd le egyszerűen az eredményt.

Reklámnál mondd meg a célt és az energiát, aztán írd be: „Csak narráció”, idézd pontosan a nyitómondatot, és mondd meg, hová essen a márkanév.

Videó aláfestéséhez válassz legalább a vágás hosszával megegyező Időtartamot, és a szerkesztőben vágd méretre a dalt. A felépítést fejezd be valamin, amin vághatsz.